Kezdettől nyilvánvaló a számomra, hogy az első magyar helyem csak Tata lehet. Szülőföldem környékén messze kiemelkedik a szépségével, de az országban sem sok vetélytársa akad. A világ távoli pontjain jöttem rá, hogy ha Magyarország nem is mindig hiányzik nekem, Tata igen.

       Bár Tata, a vizek városa a közeli bányák miatt veszített eredeti vízellátásából, ma is a tavai és a Fényes-fürdő melegvizes forrásai határozzák meg az arculatát. Egész Európában kevés város dicsekedhet olyan tóval, amelyen körbecsónakázva – vagy amelyet körülsétálva, ahogy a táboraimban szoktuk – a város nagy részét végig lehet látogatni.

       Az Öregtó fölött álló, vizesárokkal körülvett vár Tata igazi emblémája. Bár nem túl régi a mai formájában, első előzménye már a török időkben itt állt. A benne található múzeumban egy felirat megemlíti, hogy már a rómaiak újjáépítettek itt egy templomot. Tízegynéhány éve pont egy megfelelő pillanatban olvastam ezt, és beleszédültem az idő mélységes kútjába.

       Ilyen ez a tóparti domb: mint sok más szent helyen, itt is egymást váltogatták a kultúrák és a mitológiák, miközben a hely varázsa, amely mindegyiknek az alapját adta, változatlanul él és virul. A vár ódon boltívei alatt, vagy épp a hangulatos várudvaron sokan éltünk már át erős előző élet-bevillanásokat.

       Tatán kezdődött el tizenhét éve, barátaimmal kóborolva a kedvenc műfajom: séták elvarázsolt tájakon. Ennek a lényege egy meditatív, felfokozott csoportenergia, amelyben az egyébként „csupán szép” környezet hihetetlenül gyönyörűvé kezd válni. Vagy inkább ilyenkor látjuk meg azt, ami mindig jelen van.

       Egy ilyen tóparti mantrázás és meditáció során mondta édesapám, aki akkor már harminc éve járt rendszeresen Tatára, hogy ilyennek még ő sem látta ezt a helyet. A természetfeletti csendben tükörsima volt a tó. A Nagy Platán alatt ült a csoport, mint oly sokszor, részben a fát körülvevő padon, részben a földön, matracokon. Több kultúra szent dalait énekeltük, főleg indiai, tibeti mantrákat, némelyiket ott szólaltattuk meg először, egyre jobban összeforró közös hangrezgésekkel. A lényeg mégis utána következik, a dalok utáni csendben, amikor az összehangolt energia tovább rezeg a testünkben, összehangolva minket egymással, a tájjal, az egész világgal.

       A legendák szerint már Mátyás király is üldögélt ez alatt a platán alatt, vadászkastélya mellett. A sokszáz éves, életerővel teli fa mintha tudna valamit az öröklétről. A part menti fűzfákhoz hasonlóan lehajlik a tóhoz néhány ága, mintha inni akarna belőle. Az éltető víz biztosan benne van hosszú élete titkaiban. Olyan érzés terebélyes, fölénk hajló lombjai alatt ülni, mintha benne lennénk a fában, az életterében, aurájában. Olyan hely ez, ahol a megfelelő pillanatban néha megáll az idő.

       Nemcsak az emberi történelemben, a földtörténetben is ősi ez a hely. Az idők falai mintha szétmállanának, meg lehet érezni az ősi múltat. Sokan mondták már, hogy a Tatai Öregtónak valami furcsán erős tenger-energiája van, talán erősebb, mint a jóval nagyobb Balatonnak. A Kálvária-domb sziklafalában a geológusok hét tenger üledékrétegeit találták meg egymás fölött.

       Tizenhárom éve hozok ide csoportokat minden nyáron; az ország minden részéről ide érkezett barátaink szerették meg velünk a táborokban Tatát. Jó időben minden reggel a tóparton jógázunk, hiszen a jógagyakorlatok lehetővé teszik a mély kinyílást – itt pedig van mire kinyílni. A szabadban nyitott szemmel végezzük a legtöbb meditációt, mert – ahogy A mennyei prófécia is megírta – a szépség az energiák látható megnyilvánulása. A táj szépségét látva töltődhetünk fel legteljesebben a világot alkotó energiákból.

       A tó fölötti dombon áll a gimnázium épülete, mellette a hasonlóan jó kilátással bíró régi kollégium, ahol évek óta táborozunk. Sok barátunk életre szóló transz- és meditációs élményei, kinyílásai szentelték meg ezt a helyet.

       Egészen furcsa és különleges a másik tó – a Cseke tó – partján, az Angolparkban található újabb kedvenc helyünk: a Műromok. Aki nem ismeri, talán nehezen hiszi el, hogy ezt az épületcsoportot egy meghívott francia építész eleve romnak építette! Alapelemei annál eredetibbek: a környék vár- és templomromjaiból gyűjtötték össze, és a római kori domborművektől a középkori díszes oszlopfőkig sok minden van benne, mint egy építészeti montázsban. Az elején kis beépített vízesés csobog, a patak mentén visszhangzó boltívek. Elvarázsolt világ: hamis és valódi, mesterkélt és eredeti, álomszerű és mégis van benne valami megmagyarázhatatlan mélység – legalábbis olyankor, amikor ellepik kinyílt tudatállapotban ragyogó barátaink. Olyankor az egész tér templommá változik.

       A program rugalmas: a résztvevők pillanatnyi állapotához, folyamataihoz és szükségleteihez igazodik. Az egész egyetlen összefüggő folyamat, amelynek részei egymásra épülnek, ugyanakkor ha valaki nem tud végig jönni, akkor egy-egy szakaszán is részt vehet. Az alapprogramok, amiket kreatív módon alkalmazunk és kombinálunk:

• Reggeli meditatív Yoga-gyakorlás, jó idő esetén a tóparton. További gyakorlás esténként.
• Tánc-project: rendszeresen szabad tánc, főleg erős világzenékre, az „Öt Alapritmus” szerint összeállítva. „Térkép a közönyből az extázisba”. A belső energiák felébresztése, feszültségoldás.
• Transzlégzések: az egyik legerősebb, legmélyebb, leggyorsabb módszer a testi-lelki feszültségmentesítésre, a belső akadályokon való áttörésre, a tudatalatti tartalmainak megismerésére és feldolgozására.
• Mantraéneklés, daltanulás: több ősi kultúra szent dalait fogjuk együtt énekelni, ami segítő energiákat épít fel, és mély összehangolódást tesz lehetővé a csoport minden tagja között.
• Kommunikációs gyakorlatok (diádok stb.): a sok-sok élményt tiszta kommunikációval dolgozzuk fel, ami segíti a további kinyílást mások felé.
• Kreatív önkifejezés: rajzban, montázsban is ki lehet majd fejezni az új élményeket. Mindenkinek lesz üzenőlapja, amelyre mindenki ír neki, és amely gyönyörű emlék lesz az év többi részében.

A Tatai Samadhi-tábort minden nyáron rendezzük meg, kérlek figyeld programjainkat.